T ö r t é n e l e m 

A település nevének keletkezésével kapcsolatban többféle hagyomány van, a legismertebb szerint: a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, a csetlésből lett Cseke. Mai nevét 1908-tól használják. Első írásos emlékek még II. Béla király idejéből valók. A király által kiadott oklevél, mely a Cégényi monostorral kapcsolatos birtokviszonyokat rendezte, említi először Csekét. Már a honfoglaló magyarok megtelepedtek itt, a Tisza szegletében, és az itt épített palánkvár évszázadokon át biztos menedéket nyújtott az itt élőknek. E palánkvár IV. Béla király idejéig fennállott, hiszen IV. Béla a tatárjárás után elrendelte e vár megerősítését. A későbbiek folyamán a vár hadászati jelentősége fokozatosan csökkent, hiszen a Tisza jobb partján mindenütt kővárak emelkedtek. A Kölcsey-család neve már 1361-ben ismert volt, mivel ekkor adta birtokukba végleg ezt a vidéket Nagy Lajos király. Kölcsey Ferenc 1823. január 23-án itt írta meg a Himnuszt. Költészetének nyelvezete itt fejlődött ki, és ebben a kis szatmári faluban lett igazán költő.

A    j e l e n

 

A   k ö z s é g   b e m u t a t á s a 

Szatmárcseke az ország legészak-keletibb csücskében fekszik. A táj szépségét éppen hátránya adja, mivel nehezen megközelíthető, és iparilag fejletlen, semmilyen nagyüzem, gyár nincs a közelben. A történelmi, irodalmi nevezetességeinken túlmenően a Tisza, és az itt élők vendégszeretete vonza az idelátogatókat. Speciális szatmári ételeket kínálnak (kötött leves, szatmári tepsis hús, tengerikásás töltöttkáposzta). A falusi turizmust kedvelők számára alakítottuk ki fogadónkat. A turisták - igényük szerint -  kertes házunkat választhatják (zárt udvaral, udvaron is sátorozási lehetőségel, biztonságos parkolással). A diákok is olcsó szállást találhatnak. Közvetlenül a Tisza-parton várjuk a természeti értékekre kíváncsi turistákat, a pihenni, fürödni vágyókat, hiszen a Tisza vize a környéken itt a legtisztább. Gasztronómiai értékeink megőrzése céljából több állandó rendezvényt indítottunk el. Évente megrendezésre kerül a Nemzetközi Szilvalekvárfőző verseny, valamint a Cinkepuliszka-főző verseny, amelyekre - neves közéleti személyiségek mellett - egyre több érdeklődő látogat el községünkbe. 1994. január 22-én, Országzászló avatásával a település hivatalosan is az ország keleti kapuja, illetve történelmi, kulturális turisztikai központja lett. Ennek szellemében minden év január 22-ét megelőző vasárnap országos szintű, - koszorúzással egybekötött - Kultúra Napi ünnepséget szervezünk a Kölcsey Társasággal közösen.

Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én halt meg Szatmárcsekén. Sírja sokáig jeltelen volt, 1854-ben készítették el az első síremlékét, Gerenday Antal műhelyében. A derékban ketté tört, klasszicista stílusú oszlopot a Bach-rendszer csak 1856-ban engedte felállítani. Ez a síremlék 1938-ig a Református temetőben volt, ekkor átkerült a Művelődési Ház udvarára. A költő sírhelyére a jelenlegi síremléket 1938-ban, halálának 100. évfordulójára emelték. Ez hasáb alakú, talpazaton álló urna, hat pálmaleveles oszlop veszi körül, amely hatszög alakban tört erőteljes párkány hord. A klasszicista stílusú síremléket, szintén a Gerenday Testvérek nevet viselő sírkőgyár készítette. A később felújított emlékművet 2001. augusztus 16-án Mádl Ferenc - a Magyar Köztársaság elnöke - avatta fel. A Berky Nándor alkotta mellszobor 1958-ban került felállításra, amely jelenleg Kölcsey nevét viselő Általános Iskola udvarán áll. A korábbi Kölcsey-kúria helyén épül a Művelődési Ház, előterében a költő egész alakos szobráva1, melyet 1973-ban a Himnusz megírásának 150. évfordulójára Marton László alkotott. Csete György a Himnusznak állított emlékművet 1994-ben, melyet az idelátogatók a Református temető mellett láthatnak. A Református temető 1973-ban védetté lett nyilvánítva. A fekete fejfák csónakra, emberi profilra emlékeztető kiképzése egyedülálló: csónak alakú, illetve emberarcú fejfák. Ennek a formának az eredetét egyes kutatók azzal magyarázzák, hogy a halál képzete szinte ősidőktől fogva utazással társul. A helyi hagyomány szerint a múlt században egy vízbe fúlt legény sírjára állították először a csónakfát. A víz, mint éltető elem, az ember és a csónak - mellyel a mindennapi élelmet keresi - együtt jelentették az életet, de együtt hordozták a halált is. E hagyomány szerint az élet és a halál együtt testesül meg e fejfákon. Az egyforma sírjelek az életbeni különbség után, a halál utáni egyformaságot is tükrözik. Az ősidőkre visszanyúló eredetnek leginkább az mond ellent, hogy fejfát csak a reformátusok állítanak. A temető nemzeti zarándokhely is.

A   t e l e p ü l é s   f e k v é s e 

Szatmárcseke a Felső-Tisza vidékén fekszik, a Szatmári-síkság észak-keleti részén. Minden oldalról folyóvíz veszi körül. Északon és észak-nyugaton a Tisza, keleten a Túr-csatorna, délen pedig a Túr folyó. A legközelebbi város a 18 km-re lévő Fehérgyarmat, amit csak közúton lehet elérni. A 88 km-re lévő megyeszékhely - Nyíregyháza - közúton, és Fehérgyarmattól vasúton is elérhető.





Képek:

Oldal: Szatmárcseke és Környéke
Bede Fogadó - © 2008 - 2024 - bedefogado.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat